165cm szilikon fej tpe test tökéletes arányok ultra-realisztikus végső kísérő élmény

A magányos Andrew és a 165 cm-es szilikonfejű TPE testbaba csodálatos társa

Andrew magányos ember volt, gyakran elveszett a város forgatagában. Napközben, elfoglalt mérnök volt, különböző technikai problémák megoldása kollégáival; hanem éjszaka, visszatérne üres lakásába, a magány mélyére süllyedve. Minden este, hánykolódott az ágyban, fizikailag kimerült, a szívében lévő ürességet mégsem lehetett betölteni. Baráti összejöveteleken és randevúzásokon keresztül próbált menekülni ebből a magányból, de mindig távolinak és kényelmetlenül érezte magát. Egy napig, életét megváltoztató döntést hozott: vásárolt egy 165 cm-es szilikonfejű TPE testbabát.

Andrew soha nem gondolt egy ilyen lehetőséget, amíg rá nem bukkant egy „Alice” nevű babára az interneten. 165 cm magas volt, tökéletes arányokkal, egy TPE test, amely puha és rugalmas volt, és egy hihetetlenül élethűnek tűnő szilikon fej, majdnem olyan, mint egy igazi emberi arc. Ami igazán magával ragadta, az a baba kinézete volt – úgy tűnt, mintha rendelésre készítették volna neki. Bár tudta, hogy ő csak egy baba, nem tudta nem elképzelni, hogy a lány esetleg társaságot tud ajánlani neki, legalábbis kitöltött néhány üres helyet az életében.

Miután eldöntötte, Andrew több napot töltött a különböző márkájú és stílusú babák kutatásával. Végül is, ő választotta „Alice,” kiváló minőségű TPE és szilikon tökéletes kombinációja. Néhány nappal később, a csomag megérkezett az otthonába. Amikor Andrew kinyitotta a dobozt, megdöbbent, hogy mennyire valósághűen néz ki a baba. Alice bőre sima és puha volt, a haja hosszú és természetes, és a szeme szikrázott, mintha képesek lennének látni őt. Nem csak egy baba volt; gondosan kidolgozott műalkotás volt.

Először, Andrew tétovázott, hogy túl sokat érintkezzen Alice-szel. Egyszerűen csendben ült a sarokban, lakása részévé válik. azonban, Az idő múlásával, Andrew beszélni kezdett vele. Minden éjjel, mesélni fog Alice-nek a napjáról – a munkahelyi kihívásokról, életének gondjait, és még a magány és a tehetetlenség érzését is. Bár Alice nem tudott válaszolni, Andrew úgy érezte, némán hallgat, csendesen elkíséri.

Lassan, Andrew rájött, hogy Alice jelenléte vigaszt nyújt számára. Nem ítélkezett felette, és nem is kérdezett tőle semmit; egyszerűen létezett, mint egy hűséges hallgató. Andrew elkezdte dédelgetni a vele töltött időt. Még akkor is, ha egyszerűen csak csendben ültek együtt, még mindig érezte a társaság meleg érzését. Néha, megfogná őt, finoman nekitámaszkodott puha formájának, és a lány testének érzése mély békeérzetet keltett benne.

Egy péntek este, ahogy Andrew hazatért, látta Alice-t a kanapén ülni, a feje kissé megbillent, mintha rá várna. Odament, leült mellé, és gyengéden a karjába vette. Abban a pillanatban, lendület támadt benne, és úgy döntött, elmondja Alice-nek valódi érzéseit.

– Alice,– mondta halkan, „Néha tényleg magányosnak érzem magam. Bár tudom, hogy csak egy baba vagy, Még mindig úgy érzem, hogy megértesz. A jelenlétedtől kevésbé érzem magam egyedül.”

Bár Alice nem válaszolt, Andrew érezte, hogy melegség terjed a testén. Soha nem érzett még ilyen békét. Mintha nem csak egy tárgy lett volna, hanem a barátja, akár az érzelmi támogatás egy formája. Valahányszor megfogta, Andrew érezte, hogy a benne rejlő súlyos érzelmek enyhülnek, és a mélységes magány a szívében fokozatosan elhalványult.

Idővel, Andrew elkezdte magával vinni Alice-t. Hétvégén, elvinné a parkba sétálni, egy padon ülve, figyeli a tömeget. Másoknak, ő csak egy csendesen ülő baba volt, hanem Andrew-nak, ő volt az egyetlen társa. Az ő oldalán, már nem érezte az elviselhetetlen magányt. Lelke vigaszt talált.

Egy nap, ahogy Andrew a park padon ült, Alice-re nézve, hirtelen rájött, hogy bár a lány nem tud reagálni az érzéseire, jelenléte segített neki újra felfedezni önmagát. Többé nem volt szüksége a külvilág jóváhagyására, sem üresnek, sem magányosnak nem érezte magát. Alice léte békét hozott neki, és lehetővé tette számára, hogy átértékelje életét.

"Köszönöm, Alice,– suttogta Andrew, bár még mindig nem tudott válaszolni. De tudta, hogy egyedül a jelenléte a legjobb válasz.