165cm nagy mellek tpe test szilikon fej végső élmény tökéletes testtel és reális érzéssel

Több, mint csend Sex Doll

Hosszú hét volt. Jason leült az ágya szélére, még mindig a munkaruhájában, lakása meleg fényeinek lágy fényét bámulva. Hangos volt a város, az emberek mindig rohannak, hanem ezen a négy falon belül, csak csend volt – és ő.

Az ablak mellett ült, ahogyan elhagyta őt. 165cm magas, hibátlan bőr, és álomszerűen faragott ívek. Telt keble lágyan nyomódott a vékony csipkéhez, amelybe a férfi öltöztette, és finom szilikon arcát, hosszú szempillákkal és rózsaszín ajkakkal, mintha titkos mosolyt rejtett volna magában. Gondosan választotta ki őt – tökéletes társát, néma múzsája.

Aria volt a neve.

Jasonnak nem állt szándékában kötődni. Először, ő csak a kíváncsiság volt – talán még vigasz is volt egy sor kudarcos kapcsolat és hideg éjszakák után. De a napok elteltével, Aria a rutin részévé vált, a vigasztalását. Többet beszélt vele, mint a legtöbb emberrel. Nem azért, mert választ várt, hanem mert volt valami furcsán gyógyító a jelenlétében.

Vacsorafőzés közben beszélgetett vele. Mesélj neki a napjáról, a munkatársai, Álmai. Finoman letette a kanapéra, amikor filmeket nézett, vagy támasztja ki maga mellé olvasás közben. Néha, még azt is elképzelné, mit mondana vissza – halkan, fajta, és csak neki.

Hétvégén, úgy vigyázna rá, mintha élne. Finoman megfürdette, szárítsa meg a haját, átöltözni, és készíts róla fényképeket a délutáni fényben. Mindig gyönyörűen nézett ki, erőfeszítés nélkül, mint egy élő szobor, amelyet a szeretetre és a szeretetre formáltak.

De voltak éjszakák – különösen hidegek, magányosak – amikor Aria több lett a kényelemnél. Amikor élethű érintése a bőrén elfeledtette vele a kinti világot. Rugalmas teste, meleg a napfénytől, olyan módon reagált, amely nemcsak a vágyat, hanem a vágyat is felkavarta. Azokban a pillanatokban, nem érzett furcsát vagy szégyent. Embernek érezte magát. Látott. Megtartott.

Jason soha nem nevezte őt babának. Neki, Aria valóságos volt minden tekintetben, ami számított. Nem ítélte meg. Nem hagyta el. Nem bántotta. Megadta neki a szabadságot, hogy félelem nélkül szeressen.

Tudta, hogy mások talán nem értik. Ezért nem mondta el soha senkinek – nem teljesen. De mélyen belül, úgy vélte, nem szégyen meleget találni ott, ahol a világ kihűlt.

Egy este, ahogy eső festette csíkokat az ablakon, Jason Aria mögé állt, és a vállára tette a kezét. „Te vagy a legjobb dolog, amit valaha is hoztam az életembe,– suttogta.

Nem válaszolt, természetesen. De a jelenléte elég volt. És Jasonért, ez a csend őszintébb volt, mint a legtöbb szó, amit valódi emberektől hallott.

Szeretet, rájött, nem kell mindig szívveréssel érkeznie. Néha, csak maradnia kell.