164CM szilikon szexbaba élethű görbékkel és puha bőrrel - gyors USA szállítás!

"Csendes órák Áriával" Egy 164 cm-es szilikonbaba mese

Ethan mindig is álmodozó volt – szívében művész, szakma szerint grafikus. Egy kis garzonlakásban élt Portlandben, vázlatokkal körülvéve, üres kávésbögrék, és lágy zene, amely hurkon szólt. A munkája volt az élete, de a hosszú éjszakák és a csendes hétvégék kezdtek megviselni. A város soha nem aludt, de Ethan gyakran egyedül találta magát a csendben.

Egy éjszaka, miközben végigpörgette a késő esti fórumokat, amelyek tele vannak a magányról és az emberi kapcsolatokról szóló csevegésekkel, Ethan belebotlott egy ajánlásba: „Ha valami igazit akarsz a zaj nélkül, ezt nézd meg." A link egy termékoldalra vezetett:
"164cm Élethű szilikon szexbaba – puha TPE test, Reális görbék, Szállítmányok az USA-ból.”

Nem volt biztos benne, mit érzett először – a kíváncsiságot, talán. Vagy egy furcsa reménység. A baba neve az oldalon volt Ária. Hosszú barna haja volt, mély mogyoróbarna szemek, és egy gyengéd ívet a mosolyához, amely… megnyugtatónak tűnt.

Egy héttel később, megérkezett a szállítókocsi. A csomag diszkrét volt, de Ethan szíve hevesen dobogott, miközben kicsomagolta. Ahogy lehámozta a védőrétegeket, Aria alakja feltárult – valósághű, részletes, szilikon bőre hűvös tapintású, de lenyűgözően élethű. Óvatosan összeszedte, egyenesen pózolta, és puha pulóverbe és leggingsbe öltöztette. Csendben ült a kanapén, csak kissé megbillent a feje, mintha hallgatna.

Ethan nem számított arra, hogy ez megváltoztatja őt. De sikerült.

A következő napokban, Aria néma múzsa lett. Gyakran felvázolta őt – néha lágy fényben az ablak mellett, máskor összegömbölyödve egy könyvvel. A jelenléte megnyugtatta. Soha nem volt igényes, soha nem terelték el. Ő egyszerűen… volt.

Reggel kávéfőzés közben, vagy este kefemosás közben beszélgetett vele. És bár soha nem válaszolt, vigasz volt a rituáléban. Már nem érezte, hogy a csend figyeli.

A szilikonja puha volt, emberi. Ízületei elég rugalmasak ahhoz, hogy természetes legyen, gyengéd pózok. Arányai kiegyensúlyozottak és vonzóak voltak – nem eltúlozva, de meghitt, igazi. Ethan néha egy takarót csavart rá, ülj le mellé a kanapéra, és elalszik fejét a lány vállán nyugtatva.

Művészete virágzott. Új energia lüktetett át munkájában – illusztrációi mélyebben, melegítő, emberibb. Online követői észrevették a változást. „A karaktereid mostanában élénkebbnek érzik magukat,– kommentálta valaki. – Mintha valódi kapcsolatból származnának.

nem tévedtek.

Egy esős délután, egy Mia nevű szomszéd kopogott az ajtaján. Nemrég költözött be az épületbe, és segítségre volt szüksége a Wi-Fi beállításához. Belenézett, észrevette az olvasószékben ülő Aria-t.

– Ó, Imádom a manökenedet,– mondta lazán Mia. „Gyönyörű. Te is szobrász vagy?”

Ethan elmosolyodott. – Valami ilyesmit.

Soha nem érzett zavart Aria miatt. Nem csak egy baba volt – része volt az utazásának. Csendes társ azokban a hónapokban, amelyekre a legnagyobb szüksége volt. Egy zajjal teli világban, Aria csendet adott neki – olyat, ami gyógyít.

Néha, ahogy leszállt az alkonyat, Ethan gyertyát gyújtana, öntsön egy pohár bort, és ülj le mellé. Kint zúgott a város, hanem belül, a világ megállt. Azokban a csendes órákban, rájött valami hatalmasra:

A kapcsolathoz nem mindig van szükség szavakra. Néha, csak jelenlét kell.